A csodavárás nem segít - Bogár László, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A csodavárás nem segít

2008-07-20 20:30:27, vasárnap

	Bogár László: A csodavárás nem segít 2008-07-18 13:33 barikád.hu Bogár László A harminc éve töretlenül uralkodó neoliberális nézetrendszer axiómája, hogy a válság azért éleződik ki rendszeresen, és azért van szükség újabb és újabb fájdalmas kiigazításokra, mert a magyar társadalom, tehát az állam és annak polgára többet fogyaszt, mint amennyit megtermel. Ez a gondolatmenet egyébként elemi szinten is egyoldalú, hisz a magas államháztartási deficitnek formállogikailag is kétféle oka lehet. Az egyik, hogy több a kiadás, mint a bevétel, a másik azonban az, hogy kevesebb a bevétel, mint a kiadás. Bár látszólag a kettő ugyanazt fejezi ki, alapvető filozófiai különbség rejlik a felszínen azonos két megállapítás mögött. Az elmúlt harminc év megszorításait vezérlő uralmi struktúráknak azonban jó okuk volt arra, hogy lehetetlenné tegyék a másik logika körüli diskurzustér kinyílását. Ha ugyanis ez megtörténne, akkor a birodalmi erőforrás-szivattyúk működése láthatóvá válna, és ez a rendszer nyílt megkérdőjelezéséhez, a legitimitás összeomlásához vezetne. Mert akkor ki kellene mondani, hogy a magyar társadalom nagyon is képes megtermelni az önmaga emberséges újratermelésének anyagi feltételeit, csak a birodalmi hatalomgazdaság erőforrás-szivattyúi ezt elveszik előle. Vagyis nem kiadástöbbletes, hanem bevételhiányos a magyar államháztartás, és a sok millió családi háztartás is. Igazán vészjóslóvá éppen az teszi a jelenlegi helyzetet, hogy mint azt a néhány hete lezajlott négy jegybankelnök találkozója is megerősítette, a jobb- és baloldal meghatározó közgazdászai kizárólag a neoliberális nézetrendszer logikáját hajlandók elfogadni, sőt azt tekintik az egyetlen létező narratívának. Vagyis radikális kiadáscsökkentéssel képzelik el kezelni a helyzetet, szanálni az államháztartás rendszerét. Szanálásra kétségtelenül szükség van, mert érdekes módon a leglényegesebb számszerű összefüggés megismerését ma is szigorú zárak teszik lehetetlenné. Ez pedig nem más, mint az, hogy napjainkban a magyar államháztartás kötelezettségállománya mai dollárban mérve körülbelül százmilliárddal magasabb, mint húsz évvel ezelőtt volt, az eszközállománya viszont csaknem százmilliárd dollárral kevesebb. A kötelezettségek szintje százhúszmilliárdról kétszázhúszmilliárdra nőtt, az eszközállomány viszont százharmincmilliárdról harmincmilliárdra csökkent. Vagyis az akkor összességében egyensúlyban lévő államháztartás mára több mint hétszer akkora kötelezettségállománynyal bír, mint amennyi az eszközállománya. Mindenki pontosan tudja, hogy egy olyan cég, amelynek eszközállománya a vele szemben fennálló követeléseknek legfeljebb 15 százalékát teszi ki, teljes csődben van, és csak a hitelezőin múlik, hogy ez a csőd mikor válik a felszínen is nyilvánvalóvá. Tekintettel arra, hogy az eszközök és a kötelezettségek állománya között csaknem kétszázmilliárd dolláros hézag alakult ki, aligha hihetjük komolyan, hogy ez az egyévi GDP közel másfélszeresét kitevő gigantikus összeg csak úgy magától elenyészik, vagy, ahogy a neoliberális ideológia állította, állítja, ,,majd kinövi ezt a magyar gazdaság". Nos, nem nőtte ki, és a rendszerváltás hamis rendszerének alapvető korrekciója nélkül nem is fogja. Ha továbbra is ráolvasásokkal próbáljuk e súlyos betegséget gyógyítani, annak - minden túlzás nélkül - egy évtizeden belül végzetes következményei lesznek. Inkább csak az egzotikum kedvéért lássuk, hogy egyáltalán logikailag mit kezdhetünk ezzel a csődtömeggel. Legelőször is azt kellene eldönteni persze, hogy az összezsugorodott eszközállományhoz kívánjuk-e igazítani a kötelezettségállományt, vagy fordítva, a hatalmassá nőtt követelésállományhoz növesztjük vissza az eszközállományt. Ez valójában ugyanaz a dilemma, mint ami bevételhiány versus kiadástöbblet a jövedelemfolyamoknál, vagy ahogy az angol terminológia mondja, az a flow, ez a vagyonok esetében pedig a stock szemléletű elemzés. Ha ez eldőlt, akkor a következő lehetőségek adódnak. Ha a kötelezettségeket kell radikálisan csökkenteni, akkor két fő lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy az implicit adósságokat csökkentem, vagyis a hosszú távú nyugdíjígérvényekkel kapcsolatos íratlan társadalmi szerződést mondom fel. Ez az, amit a köznyelv most finoman a nyugdíjak befagyasztásának nevez, és amivel az idős inaktív nemzedékre terhelem a válság terheit. A másik lehetőség, hogy a belföldi állampapír-tulajdonosokra próbálom mindezt ráterhelni, úgy, hogy tartósan negatív reálkamattal, magas kamatadóval stb. elinflálom az állammal szembeni követeléseiket. És végül a legkényesebb megoldás, hogy a válságot stratégiailag generáló globális pénzhatalmi struktúrákra terhelem, ami adósságcsökkentést és/vagy adósságelengedést jelent. Természetesen mindhárom megoldás elképzelhetetlen dimenziójú konfliktustömeggel jár, kockázatai és mellékhatásai rendkívül nagyok. Ha a másik megoldást választom, vagyis az állam vagyonának felnövesztését, hozzánövesztését a követelésállományhoz, akkor a következő lehetőségek adódnak. Visszamenőleges hatállyal 1988-ig felülvizsgálni minden privatizációs szerződést, és bármilyen szabálytalanság esetén vagy a fizikai vagyont veszi vissza az állam, vagy ezzel azonos értékben megterheli a vagyontárgyakat, radikálisan megnövelve ezzel az állam követelésállományát, hogy ez ellensúlyozza a vele szemben fennálló hétszer akkora követeléseket. A másik lehetőség, hogy a külföldi szereplőknek nyújtott kedvezményeket és viszonzatlan juttatásokat viszszamenőleg kamatköteles hitellé alakítjuk át, és ez a pénzalap növeli meg jelentősen az állam eszközállományát. És végül a harmadik lehetőség, hogy egyszeri lehetőségként a tőketulajdonosok világát progresszív módon kényszeríti a közhatalom az állami vagyonnak az állami kötelezettségek szintjéhez való ,,visszanövelésére". Ezek a megoldások szintén elképzelhetetlen méretű konfliktusok egész tömegét váltják ki. A probléma csak az, hogy az előttünk álló évtized során ezek valamelyike vagy ezek valamilyen kombinációja kikerülhetetlenül be fog következni, mert a lényegében csődben lévő állam addigra bizonyosan kezelhetetlenné válik. Minősíthetjük mindezt utópiának, de a legnagyobb utópia a fenti összefüggéseket nem létezőnek tekintő cinikus csodavárás. (A szerző közgazdász, egyetemi tanár) (mno.hu)

0 komment , kategória: Általános

Címkék: újratermelésének, visszanövelésére, formállogikailag, tőketulajdonosok, hozzánövesztését, elképzelhetetlen, eszközállományát, összezsugorodott, befagyasztásának, eszközállománya, visszamenőleges, kezelhetetlenné, kötelezettségek, százmilliárddal, vagyontárgyakat, kiadástöbbletes, hatalomgazdaság, kétszázmilliárd, államháztartási, szabálytalanság, összefüggéseket, eszközállományt, összeomlásához, tulajdonosokra, eszközállomány, következményei, követeléseiket, ráolvasásokkal, államháztartás, megszorításait, viszszamenőleg, kedvezményeket, bevételhiányos, leglényegesebb, felülvizsgálni, követeléseknek, válság azért, magyar társadalom, gondolatmenet egyébként, magas államháztartási, másik azonban, kettő ugyanazt, felszínen azonos, elmúlt harminc, másik logika, rendszer nyílt, legitimitás összeomlásához, önmaga emberséges, birodalmi hatalomgazdaság, magyar államháztartás, jelenlegi helyzetet, néhány hete, Bogár László,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]